Viselkedések
EMBERI VISELKEDÉSEK
Az ezredforduló előtti társadalomra jellemző volt a harmadolás törvényszerűsége: egyharmad "elviselhető", egyharmad "eltűrhető", egyharmad "tűrhetetlen" az emberi viselkedés szempontjából. Az utóbbi egy-két évtizedben a helyzet egyre romlik, markánsan megjelent a "kritikán aluli" ostoba viselkedés. Persze mihez képest?
***
Az Intersparban a pénztárak előtt dobozolt izzók voltak kirakva derékmagasságig a várakozók sora mellett. Egy illető a sorban állt, de az is nehezére esett, ezért jobb tenyérrel és féltesttel rátámaszkodott az izzórakatra. Szóltak neki, vigyázzon, ne hogy összetörjenek az izzók. Az első reakciója az volt, hogy az izzók erősek, kibírják. Aztán gondolkodni kezdett, majd a második válaszával közölte, hogy egy ilyen nagy cég is kibírja.
***
A nagyvárosi főtéren árusok voltak, sátorral, pulttal, ki így, ki úgy. Tűzött a Nap, 36 fokos volt a levegő árnyékban. Árultak élelmiszert, emléktárgyakat, italokat… Az egyik árus előtt a pult tele volt különböző filteres teafélékkel, gyógyteákkal papírdobozban, valamint rengeteg kis üvegcsével különböző cseppekkel, csodaszerekkel. Megkérdezték az árusítótól, hogy nem megy-e tönkre a sok árucikk a Nap alatt. Meg volt sértve, reakciójának lényege az volt, hogy mi közük hozzá, az ő baja, és mit lehet csinálni. Hát esetleg így nem kellene tárolni, legalább napernyő kellene, és nem csak az ő baja, hanem a vevőké is a minőség miatt.
***
Az Árkádban az Interspar előtt vásárlói kocsik vannak kirakva hosszú sorokban. Nem egyszer látható, hogy beleállítják a gyereket, akinek nem csak a cipője nem tiszta, aztán irány a mozgólépcső, onnan pedig például a WC kocsistól, gyerekestől. WC-látogatás után vagy visszaviszik a kocsit, vagy ott hagyják valahol, majd visszaviszi a személyzet a helyére, élelmiszeres bevásárló kocsinak.
A bevásárló kosarat pedig telerakva más élelmiszerüzletekben is a padlón tologatják – rugdossák lábbal, majd fel a pénztár előtti pultra, végül vissza a kosárrakatba, bele a másik kosárba, hadd tisztuljon az alja, az alatta levőbe.
***
A nyilvános WC-kben megfelelő mosdó, kézmosó is van, amire az emberek nagy többsége természetes igényt tart. Van azonban kivétel, de ebben nem érvényes a harmadolás törvényszerűsége, mert a férfiak esetében az arányuk mintegy 20 - 25 %. Azt beszélik, hogy a nők esetében kedvezőtlenebb a helyzet. A WC-lehúzással ugyancsak, ezért van már ajtónyitásra működő öblítő. Kézmosás után tehát WC-ben ne fogd meg a kilincset!
***
Nem csak az élelmiszerboltokban van probléma a kosarakkal, hanem az utazások során az utazótáskákkal is a vonaton. A vasútállomási padló - járda burkolatát vagy a földet, a vagon ülések közötti folyosójának padlóját megjárt, szerencsés esetben azon lábbal nem végigcsúsztatgatott táska az ülésen köt ki. Útszél – vasútállomás vágányok közti járda – kocsipadló – ülés – polc – asztal (ha van) – majd ismét padló a sorrendi sorsa a táskának, így az utas mintha a padlóra ülne az ülésen (és étkezhet az asztalon), amiket sosem takarítanak. Hasonló a helyzet az autóbuszokban is, távolságin és helyi járatokon egyaránt. Az utasok nagy többsége, a harmadolás társadalmi törvényszerűsége szerint a kétharmada így viselkedik az utazótáskájával, ebből egyharmadnak pedig szólni sem érdemes, mert nem fogja fel, hogy miről van szó, vagy ha igen, utána azonnal elfelejti. Az ilyen utazó először RÁtapos a szemben ülő cipőjére, majd RÁköhög, kiszállva pedig a megállóban rögvest RÁgyújt. Lehet tovább is Lá-Lázni rekedten, Rá-Rá...
Egy tavaszi szép napon délelőtt a táska lent-fent problémáért RÁszólás történt egy meglett mo-lett (egyébként magyarul beszélő, de semmiképpen nem lett) nőre autóbuszban, aki kiszállásakor RÁförmedt a rászolóra, hogy legközelebb tarcsa meg magának a megjegyzéseit, mert az ő táskája tisztább, mint a rászoló lakása. Hát ha megtartá magának, akkor eszébe sem jut magának, hogy a tiszta táska a padlótól szennyeződik, más pedig utána ráül az ülésre, onnan megy a tiszta lakásába. Hát ez IQmax=66,6.
De mindezen is túltesz az, amikor gyorsétteremben a rendszeresen földre, padlóra letett hozott táskába rakják a vásárolt és hazavinni szándékozott étellel telt ételes edényeket, dobozokat. De hogyan? A tásķát felrakják a pult ételes tálcákat tartó továbbító rácsára, és tologatják a sorban állók tálcái között a pénztárig, ott aztán újra le a padlóra. Olyan ez, mintha az ember a cipővel is fellépne egy darabig. Senkit nem zavar, az éttermi személyzetet a legkevésbé, azért sem, mert sokat vásárol az őszhajú bunkovics.
***
Az egyik városi utcában útszéli parkolóhelyen állt a Skoda egy rövid ideig. Előtte és mögötte eredetileg nem állt gépkocsi, gépkocsivezető és utasa visszaérkezésekor azonban már más volt az útszéli helyzet. A Skoda előtt vonóhorgos mikrobusz állt, a lökhárítón levő rendszámtól csaknem 1,5 cm-re a vonóhoroggal. Ilyen mesterfokon senki nem tud beállni két kocsi közé, csak úgy, hogy koppanásig tolat, aztán előbbre áll. A mikrobuszos azonban még a tisztességes előbbre állással sem foglalkozott. A fotózásra előkerült és tagadta a koppanást a mester, meg a személyiségi jogaira hivatkozva rászólt a fotósra, hogy a rendszám láthatóságát nem engedélyezi a fényképen. A bizonyításhoz viszont kell ám a rendszám, jogtudor!
***
A 24-es villamos a kritikán aluli kategória az utasok egyharmadát illetően. Totális IQ-deficit, sőt -csőd. Néha humornak jó, néha bosszúság. Amikor a cca. 195/120 bunkofonos szembeülésre felrakott lábakkal nagy hangosan megbeszéli a családjával a végtelen primitív történéseiket és viszonyaikat, azt sem titkolva a villamos utasai előtt, hogy felügyelet alatt áll.
Hozzá közel másik padon intelligens külsejű fiatal hölgy állandó nyaktekerő fejforgatással és tartós széles vigyorral hangosan beszél minden nagyszerűről, fülhallgatóval, ami vagy telefonbeszélgetést jelent a villamos utasait is szórakoztatva, vagy nincs magánál a hölgyemény.
Egy középkorú szutykos férfi ült az egyik szélső ülésen, vele átlósan szemben pedig egy jól öltözött idős úr az aktatáskájával. Az egyik megálló előtt felállt a szutyi, és elhaladva az ülés előtt barátságos mozdulattal beletúrt mocskos tenyerével az idős őszülő jól fésült hajába. Senki nem szólt rá érte. Felállt a vékony idős úr, és jobb kezes grabanccsavarással jobb irányba az éppen nyíló villamosajtón kilökte a szutykost. Senki nem avatkozott bele. Szerencsére a járdára esésen kívül nem történt nagyobb baj.
És persze a potyázók a legszemtelenebbek mindenütt. Az iskolázottság és a viselkedés között szoros a korreláció, de vannak bőven kivételek is a félműveltek körében, akiknek az iskola sem használ.
***
Gyorsétteremben közel vannak egymáshoz az asztalok, de öltözködésre azért van hely a sorok között, vagy itt-ott a fogasnál. A vendégek kétharmada azonban az asztalsorban levő asztalok között, asztala és a 60-70 cm-re levő szomszéd asztal közötti szűk helyen vetkőzik - öltözik, természetesen háttal a szomszédnak. Testes alkatú nem is igazán fér el. A szemellenzős ülepe a levesét kanalazó, tányér fölé hajoló orrától olykor két araszra sincs, levetett - felvett sálja - kabátja belerázva a levesbe. A hosszú haja is. Van aki az asztalok között vetkőzik, aztán a fogasra viszi a kabátot, eszébe nem jut a fogas előtt levetni. A szóvátételnél vagy nem értik a problémát, vagy visszaszólnak, hogy: TESSÉK? Hát tessék tudni, hogy NE TESSÉK így a rongyot rázni! Egyszer - egyszer előfordul közben az elnézést kérés is, de a rongyrázás azért befejeződik.
Derékig érő hosszú fekete hajú nő érkezett egy másik hölggyel a szomszéd asztalhoz, éppen leveskanalazás közben. Az ilyen hajhossz zavaró az evésnél, össze kell valahol fogni és tűzni, például a fejtetőn. Határozott tornagyakorlattal előrehajol az izmos karcsú nő derékszögben az asztalok között, majd úgy tűnik, hogy dob egy hátast. De mégsem. Megáll a függőlegestől hátra mintegy 40 foknál, két karjával hátrakap, és néhány hajrázó mozdulattal meg is oldja a feladatot atlétánk. Leves ide - szomszéd levese amoda.
***
"Budapest - Praha útvonalon robog a gyorsvonat. Másodosztályú fülkében utazik egy huszár őrmester, egy jezsuita rendbeli katolikus pap, egy apáca és ....." szól a régi vicc. Manapság pedig belföldön indult az IC, az egyik kocsiban a kalauz véleménye szerint idős két férfi és egy nő utazott egysorban levő üléseken az ajtó mellett. Utóbbi tömény itallal kínálgatta férfi barátait, három üléssel távolabb is erősen érezhető volt a tömény italszag, a hangoskodás pedig az egész kocsiban. Az előttük levő ülésre szóló helyjeggyel rendelkező megkérdezte, hogy ez megy majd X végállomásig? A válasz az volt, hogy igen, X városba megy ez a vonat. Azt tudom, mondta a helyére ülni szándékozó, de magukkal ez lesz végig? Igen, mert jól érezzük magunkat, volt az újabb részegárnyalatú válasz.
Más meg velük nem. Sötét is volt a környezetükben, más helyet kellett keresni, másik kocsiban. Hát ez az IQ-deficit³ (a köbön), hiszen hárman voltak. Joganalfabéta vonatozó kocsmatöltelékek.
***
Közlekedési eszközön, orvosi váróban, étteremben hangosan hosszan mobiltelefonálnak az etikettmentes IQ-deficitesek „sziasziaszia”, „oxi” és „hali” kifejezésekkel zárva a hangos szómenéseket. A minap orvosi váróban terpeszkedett az egyik széken egy túlsúlyos. Elfért a térdén a nyitott füzete, amibe bal kézzel írogatott, és előtte még a lap-top is, mellényzsebében pedig okostelefon, így játszotta ő is az okost meg a fontost. Utóbbit egymás után kapkodta elő, és hangosan intézkedett mint valami diszpécser, oxival ígérve a végrehajtást és halival köszönve el, cseppet sem zavartatva magát, hogy rajta kívül heten várnak a sorukra az orvosoknál. Egy szolid megjegyzésre nagyon felhúzta magát, hogy ilyen emberekkel van tele az ország (akiket a viselkedése zavar). Belőle ugyanis csak egy van, a többiekből meg sok. Az a probléma, hogy belőle már egy is sok, orvosi váróban különösen.
***
Jónak tartott gyorsétterem egyik sarkában vízcsap van mosogatótálca fölött, alul vizeskancsók, balra műanyag eldobható poharak és felszeletelt citrom tányéron, felül mikró. WC - mosdó a terem szemközti sarkában a lépcsők alatti részen található. Távolkeleti "migránsunk" másodmagával érkezett a kultúrájával egyetemben. Evés után az ivóvíz vételező vízcsap elé állt, kezet, szőrős-szutykos arcot mosott, szájöblítés következett köpettel, majd protko-fogsor kiemelés és leöblítés, újra pofazacskó gurgula és újabb tarházás, hát erre is jó a mosogató. Lám a keletiek is mosakszanak. A személyzetnek nem tűnt fel a keleties viselkedés, nekik egyébként is minél több vendég kell, miért szolnának? Majd lemossák VIM-mel, ígérték, de aztán feledték a fertőt.
Másik hasonló esetben a kézmosó, magyarnak éppen nem mondható férfi a "miért itt mos kezet, miért nem a mosdóban" kérdésre azt válaszolta, hogy ott százast kell bedobni az ajtónyitóba. Valóban így van, de százast étkező vendég a mosdóhoz soron kívül kap a pénztárnál, kintről pedig ne itt mosson kezet.
Nem étkezéshez illő volt egy férfi honpolgárunk esete: az étterem központi helyén ült egy asztalnál rövid nadrágban, és bőrbeteg combjait ápolta krémmel, ágyékközelig felhúzott nadrágszárral.
Az már csak hab a tortán, amikor a fiatal pár hölgy tagja ebéd után beszélgetve fiúja ülőhelyre felrakott lábán masszírozza a bokáját.
***
Se lát, se hall lehetne a cím. Harmadnapja esik az eső, egy húsz év alatti korú lány esernyővel, fehér fülhallgatókkal, szemellenzősen halad a járdán, előzget másokat. Mit neki más, belőle csak egy van, a többiekből meg sok. A sok között egy idősödő úr, aki szélkabátja kapucniját húzta a fejére az eső ellen. Akkor még nem sejtette (a kabát egykori vásárlásakor még kevésbé), hogy szemvédő, látást mentő a Klimatex márkájú öltözék. Hirtelen erős karcolást hallott és érzett bal szeme mellett a kapucnin, ami ha nincs a fején, látó bal szeme már nem biztos hogy volna. Magához térése után a forgalmi lámpa piros jelzése miatt utolérte a lányt, akinek fenekén fekete nadrág feszült, haja szőkén hullott alá ernyője alatt. Megszólításra kihúzta egyik füldugóját, nézett mint aki hall, de válaszra nem méltatta öregünket. Tompa esze nem fogta fel, hogy ernyője éles-karcos fém vázának ütése, ha szemet ér, vakító lehet. Az pedig az áldozatnak vakságot jelenthet, számára pedig bűncselekményt, ami alól a butasága nem enyhítő körülmény.
***
Mindenből megárt a sok, hát még a sokk. Még egy téma, melynek egyszerű és találó címe lehetne: KI A HÜLYE? (A hülyeség pszichológiáját illetően lásd az ELTE vizsgálatát!)
Idős úr a sarokasztalnál ebédel, előtte húsleves és csülökpörkölt tarhonyával. A szomszéd asztalhoz készül leülni egy nála testesebb és valamivel fiatalabb, aki megáll neki háttal a két asztal között, és kabátját kettő arasznyi távolságból leveti a leendő szomszéd levese fölött. Rutinosan felugrik ebédjétől az étkező, és háttal a jött fajankónak ételvédő pajzsként bepréselődik asztala és közé, miközben szól, hogy ne a leves fölött vessen-rázzon kabátot. Egy rövid párbeszéd indul.
- Nem hallottam - szól az ellen.
- Ne a levesem felett vessen kabátot! - hangzik a válasz.
- Írja be a panaszkönyvbe! - szól ismét kabát(által)vető.
- Maga ellen a panaszkönyvbe? - kérdi öregünk.
- Abból majd kiderül, hogy ki a hülye, felel a fajankó.
No comment, ahogy szokták mondani, vagyis nem kell hozzá megjegyzés. Távozáskor azonban már nem az asztalok között vette fel kabátját, talán azt mondva magában, hogy még egyszer nem szabad, mert a végén még kiderülne, ki is a hülye. Ez már pozitív, de az eset hőseként negatív volt.
Ilyen a hétköznapi élet, miközben a tudományok eredményei az ég felé fejlődnek.
***
Helyi autóbuszjáraton közvetlenül a sofőrfülke mögötti kettős ülésen foglalt helyet hetvenes emberünk, ahol az ablak melletti ülésfél szűkebb a többinél. A belső helyre tette ezért a hátzsákját, és a külső helyen foglalta el kényelmét. Felszállt a következő megállók egyikén egy hatvanas hölgyemény, aki látva és megelégelve ezt az önzést megkérte emberünket, hogy üljön a belső ülésre, ahol a hátizsákja van. A rászólás megtette hatását, de mivel ott szűk a hely - mint férfi a nőnek - átadta mindkét helyet, és a továbbiakban állni szándékozott. És miután nem kívánt leülni, hölgyünk kiült a külső ülésfélre, és a belsőre tette táskáját. Az előbbi más önzése volt, az bosszantó, a sajátja már természetes. Amit szabad Jupiternének, nem szabad a vén ökörnek, szóla a mondás. A jó példa ragadós, a rossz még inkább, mondja egy másik.
***
Megint egy parkolás. Mozgássérült parkolóhely után parkolt le a Skoda Combi mintegy 2 m-re a táblától, nehogy egy mozgássérült a betolatásnál kárt okozzon benne. A Skoda Combi mögött megfelelő távolságra autók álltak, a helyzet normális volt. Közben jöttek meg elmentek a parkoló személyautók. Aztán érkezett az abnorma, amíg a gazda ebédelt, a kocsija meg várta az egyébként árnyékos parkolóhelyén, sejtve, hogy biztos érkezik egy hülye, hisz van belőlük több mint elegendő. Jött is a koros kóros parkoló, látszatra volt elvtárs, és tolatásnál sikerrel koppant a Combi elejébe a rendszámtábla körül. Üzent a Combi a gazdának, hogy jöhet mérgelődni. Volt is méreg a 2 cm-től, ami a koppanás után maradt, lásd Képgaléria! Mivel védekezett az öreg? Két érve is volt. Az egyik, hogy ő megtanult jól beparkolni. A másik, hogy a Combi mögötti következő kocsiig lett volna több helye Combinak, hátrább is állhatott volna. Hát ennyire hibbant agyú ágyút fogtunk ki megint. 1) Beálláskor ugyanis más volt a kocsihelyzet, az ugyancsak Skodás elvti később érkezett. 2) Elvti nem parkolhat úgy, hogy fél kocsihosszal belóg a mozgássérült parkolóhelyre. 3) Ha újra átrendeződik a parkolósor, így Combi nem tud kiállni, mert előtte 24 mm-re áll a hibbant agyú, aki a számonkérésre elvtársiasan próbál okítani. 4) Ha valaki mégis rosszul áll le, akkor elvti igazságot oszt a nekitolatással? Írd fel olvasó a rendszámokat a Képgalériából, és ne parkolj körülöttük!
***
A fentivel ellenkező példatörténet főszereplője korosodó, kórosodó, kéményseprő betegséggel küszködő, felejtős öregurunk, aki vásárolni a Spárba ment gépkocsijával. A vásárlási cél ioncserélt víz volt otthoni párologtatáshoz, ha és amennyiben akciós lesz az áru. Nehéz is az 5 l-es, és ha olcsóbb is lesz, máris megéri a kocsifuttatás legalább 3-4 db 5 l-es kiszerelés megvásárlása esetén. A parkoló előtt derült ki, hogy csak a pénztárca maradt otthon. Akció az éppen volt. Nagy szerencsére kiderült az is, hogy a nadrágzsebben van aprópénz, 870 Ft. Hálistennek, háromra elég lesz, meg is történt a vásárlás, 3 x 249 Ft = 747, azaz 745 Ft árért. Maradt 125 forint a zsebben. Tovább derült azonban, hogy a kocsiban a kézifék alatt is van némi apró, 150 magyar forint. Gyerünk vissza még egy 5 l-esért, meg egy 2 l-esért, 249 Ft + 129 Ft = 378 azaz 380 Ft-ért. De bizony a fejszámolás nem működött, mert 125 + 150 ˂ 249 + 129, a hiány 105 Ft.
A pénztárnál derült ki, hogy borult a helyzet a pénztároshölgy keze ügyében, vissza kellett kínálni a 2 l-es palackot. Megszólalt azonban a sorban következő úr, hogy nem kell azt visszaadni, majd ő pótolja a hiányzó összeget. Azzal indokolta jótéteményét, hogy legközelebb ő is így járhat a pénztárcával. Nehéz folytatni a sort, nem azért a százasért, hanem a megható emberi segítségért.
